Az apa csak ül, és töpreng, hogy fogja feldolgozni azt, hogy az öccse most lenne 44 éves. Ekkor a kisebbik zsarnok, aki eddigre már 9 éves, odalép hozzá és angyalian, ártatlan arccal azt kérdezi:"Apa, a Daninak most lesz a szülinapja, igaz? Igaz" - mondja az apa, könnyekkel küzködve. "Ok, mert azt gondoltam ,rajzolok neki, csak azt nem tudom, hogy fogom odaadni neki, merthogy fent van az égben. Igazán szólhatna, hogy hogy lehet ezt megcsinálni" - zsörtölődik a csepp, majd nekiszegezi apjának a kérdést:"Te mit adsz neki, apa?" - a felnőtt ránéz az apró, gyönyörű arcra és kimondja, ami először eszébe jut: "Dorika, én szeretetet adok neki és azt, hogy nevetek" "Nevetsz?" kérdezi csodálkozva a a kis energiavámpír, majd hadarja is tovább a gondolatai fonalát:"az nem ajándék, apa, hogy nevetsz, ne legyél már buta! A nevetést azt együtt kell, de most hogy tudsz együtt nevetni a Kungfu Pandával???"...az apa, lábon kihordva egy kisebb sztrókot, érzékelvén, hogy nem csak a fia, de a lánya is nő felfelé, levegőt kapkodva próbálja megmagyarázni az amúgy őszinte érzéseit : " Dorika, attól, hogy a Dani fent van , még látja, mit csinálunk, nevetünk, sírunk, szomorkodunk, örülünk, stb. Ezért, ha itt lesz a szülinapja, előveszem a hülye videóit, fényképeit, és nevetek. Valószínűleg sírok is közben, de ez vidám sírás lesz". A kis teremtmény, amiről még nem dőlt el, ember lesz-e vagy amazon, akitől retteg a világ, eltöpreng. "hmmm....mutatsz egy ilyen videót, apa?" hangzik a kérdés, ami inkább utasítás. Az apa, noha érzi, mennyire alárendelt szerepben van, kapkodva keres egy vicces videot az öccséről(nem nehéz) és megmutatja neki. A törpe istennő igazi gyermekien kacag rajta, majd elkomolyodik és így szól: "Ez jó, apa, én is ezt adom neki, nevessünk együtt vele!" - majd elballag, mert várja Ricsi, a plüss tacskó, akivel sürgős beszélgetnivalója akadt.
Ekkor jelenik meg a nagyobb, aki igazából Hannibal Lecter, csak gyerekbőrben. Mustrálgatja a porhüvelyt, aki az apja, majd így szól:"Nem rossz, apa, a Dorinát leszerelted. De komolyan így gondolod?" . A felmenő, miután jól átgondolta a válaszokat, hisz immáron egy fél felnőttel áll szemben, így szól:" Igen Dávid. De mondok neked valamit, kérdezd meg magadtól: hogy jobb emlékezni erre a marhára? Úgy, hogy szomorkodunk, mert nem tudjuk átölelni többet, vagy úgy, hogy felelevenítjük az emlékeket és nevetünk együtt?" . A kis sorozatgyilkos töpreng, majd azt mondja, ijesztően bölcsen:"Szomorkodni is kell, apa, de jobb nevetni".
Úgyhogy Pisti, szomorkodni is és nevetni is fogunk veled a szülinapodon!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.