Gibraltár

Az apa töpreng, örlődik. "Gibraltár, baszod, 42 éves vagy! Van egy gyönyörű családod, jól keresel, a nejed is jól keres, csak a lakáshitelt kell fizetni,akkor minek?". Ekkor beront a kisebbik, csésze nagyságú szemekkel ránéz és így szól:"De apa, Gibjaltájon van tengej, ami hujjám, mint göjögojszágban? - Van, igen, Dorika, annyi a különbség, hogy ott nem olyan köves a part, hanem finom, fehér homokos - Akkoj miéjt csak később megyünk" - dobbant dühösen az apróbbik istencsapás, majd vonul ki durcásan a szobából. Az apa, megnyugodva és némileg ledöbbenve dől hátra, hogy tovább töprengjen, pénzről, jövőről, lakásról, iskoláról, országról, hazáról, mikor megérkezik a nagyobbik. A szemüveg mögül komoly tekintet mered a felnőttre, aki érzi, hogy itt most guantanamo-hoz fogható vallatás jön, amitől ahhoz támad kedve, hoyg szűkölve összepisálja magát, majd a hüvelykujját szopva bekuporodjon a sarokba és könnyezve nyüszítsen. De nincs menekülés. Az idősebb inkvizítor letelepszik mellé, majd, pont annyi ideig marad csendben, hogy az apa már a félelemtől reszketve olyan kicsinek érezze magát, mint rohamozó elefántfalka előtt a sérült hímoroszlán. A beszélgetés a következőképpen zajlik

• Apa, Gibraltáron vannak majmok, komolyan?

• Igen, vannak, én is láttam őket, közel ahhoz, ahol dolgozni fogok

• És megmutatod nekünk is?

• Persze, haver, de ha ott kint jérsz suliba, te is nap mint nap látod őket majd.

• De apa, miért kell ott kint járnunk suliba, mikor itt is jó, nem?

Itt a felnőtt számára eljön a fagyás. Hogy magyarázza el a már most túl éleseszű, de még csak hat éves fiának, hoyg nem azért mennek ki, mert ott többet keres, vagy mert többet süt a nap, ott a tenger, ésatöbbi, hanem mert ebben az országban nincs jövője nekik, a kicsiknek? A válasz egyszerű, sehogy. Illetve, az előbb felsorolt indokokat kell elmondani, hátha az elég. Meg is teszi, majd ütlegtől félő kutya arckifejezésével sandít a saját fiára, aki ugyan 65 kilóval könnyebb az amúgy kisportolt, felnőttnél,mégis csak látszat a dominancia, amit az apa sugároz. A gyermek, mind a hat év komolyságával töpreng az érveken, majd így szól:" Télen is meleg van?" "Igen" - válaszolja a szolgalélek remegve, mert nem tudja, ebből jól jön-e ki, vagy megalázva. A zsugorfelnőtt tovább töpreng, majd arca felderül,  és kérdez:"akkor télen is ehetünk fagyit, igaz?". Az apa, aki megkönnyebbül, jobban, mint rogántóni, midőn látja, hogy a magyarokat jobban érdekli a gyűlölködés, mint az ő stiklijei boldogan, szinte tapsolva mond "igen"-t.

A gyermek megnyugodva ballag be a szobájukba, ahonnan természetesen kisvártatva "DORINA NEM!" és "DÁVIIIIIIID!" sikolyok és kiabálások hallatszanak.

A maradék(felnőtt) pedig továbbra is töpreng,de immáron egy kérdés jár az agyában:"....mikor itt is jó, nem?" Nem, sajnos nem.