Mesézés

Hazaért végre. Az orkmakettek egyenként rohannak elé, illetve bele, a nagyobbik a hasfalát, a kisebbik mindkét heréjét zúzva össze. Persze, ő állja, hisz reményei szerint lesz két-három perce a némán zokogásra, amikor is a kis mocskok berohannak a szobákba, hogy ki-ki megmutassa új szerzeményét. Így is történik. Kizokogja magát, majd hihetetlenül örvendezik egyet azon, hogy a nagyobbik a kukoricapufit fél cm-ről képes beleejteni a versenymedence méretűre nyitott szájába, majd eufórikus állapotban hallgatja, ahogy a kisebbik 69124366754-szer elmondja:"cica-gobba". A megpróbáltatásoknak nincs vége. A kis angyalok törnek-zúznak, a visszavonuló német hadsereg nem volt képes ilyen kárt okozni az akkori Szovjetuniónak, amit ezek ketten művelnek. A büszke apa bágyadt, kinderidióta mosollyal az arcán nézi, ahogy tündéri gyermekei át meg át cikáznak a szobán, el nem mulasztva jó nagyot dobbantani az ő lábán, amitől időről-időre elmorzsol egy fájdalomkönycseppet. A kisdedek eközben folytatják áldásos tevékenységüket:pólót filctollaznak össze, akkurátusan belekenik a sütit a szőnyegbe, összevesznek, ami folytán kialakul némi ketrecharc, majd, minderről megfeledkezvén célba veszik az ebet, aki melankólikus nyugalommal tűri, amint a kisebbik humánbizsuként csügg a fülén, a nagyobbik pedig fejhangon bömböl közvetlenül a hallójárataiba, hogy "Sörmen, miért nem repülsz?". Miután megunják a borjúnyi kutya vegzálását, ásítozás veszi kezdetét. Az atya reménykedve nézi, s titkon ilyen gondolatok szaladnak át a fején:"Ásíts csak, irány az ágy! Hol is van a pálesz? Talán egy-két csepp elég lesz a kenyérre, elvégre az gyógyszer, csak meggyorsítja a folyamatot!", aztán elhessegeti a gondolatot és tovább vár. Rosszul teszi. Később eszébe jut, hogy már az ásítás pillanatában intravénásan kellett volna bekötni azt a pálinkát a kis gnómokba! Ugyanis a fiúgyermek, mely abban a pillanatban inkább hasonlít egy rozsomák és egy démon szerelemgyermekére, semmint egy kisemberre, benyögi:"Apa, nézzünk mesét!". A férfi összeborzad "Könyörgöm, ne a Hófehérkét, könyörgöm! Nincs kedvem másfél óra agyvájó nyivákoláshoz, debil beszélgetéshez nyálas kismadarakkal, valamint a hét törpéhez, akik olyanok, mint egy frissen szabadonengedett, perverz, kannibál hippikommuna!" "Apa, nagyon jó ötletem van! Nézzük a Hófehérkét!!". Öszseroskad, tagjaiból kiszalad az erő. Állkapcsával valamint hernyózó mozgással elhúzza magát a tv-hez és bekapcsolja, hogy kezdetét vegye 80 perces élveboncolás. Hófehérke énekel, majd menekül a fakrokodilok elől, végül kiköt a kreténházban. Ismét énekel. Apa ezen a ponton megtanulja teljesen kizárni a külvilágot, kint hagyva a vernyogást, a nagyon értelmetlen kérdéseket("Apa, a Hófehérke miért hó?"). Épp boldogan merül a semmibe, amikor is megérkezik a tényező, akit majdnem elfelejtett. A kis energiavámpír!!! Elemi erővel vágja bele az apró térdeit a mit sem sejtő, nyugodtan, minden izmát elengedve relaxáló férfi hasfalába, amitől az úgy érzi, hogy kövér Bertával lőtték közvetlen közelről hasba, ami által legalább egy 30 cm átmérőjű lyuk keletkezett a hasfalán. Pániktól vezérelve odakap és már visítana, hogy őt hamvasszák, nem akar földben rohadni, amikor észleli, hoyg nincs gond.Igenám, de ekkor realizálja, hogy kb 2 perce viszont levegőhöz nem jutott és immáron fulladozik. közben a kis arctámadó kacagva, viháncolva, élvezve apa agonizálását, mászkál, ugrál az elnyűtt testen. Egy pillanatra, utolsó erejével megfékezi a mikrotornádót és levegőhöz jut. De a leendő férfiszívtörő nem elégszik meg ennyivel, elhatározza, hogy apa száján bejut a beleibe, feltérképezni, mi is van ott! Megkezdi ezirányú tevékenységét, mégpedig a felnőtt szájának két kézzel való széthúzásával. Miközben ezen ügyködik, a többi inger is újra eléri a fertelmes bőrben lévő apát. Hófehérke nyivákol, a törpék kreténkednek, nyálas madárkák segítenek főzni, hülye kérdések("Apa, a madár azért sózza meg a farkát, mert a hófehérke megfőzi a madarat? De akkor miért repül oda hozzá? Az jó neki, ha megfőzik?"). És a felnőtt könnyezve, szétfeszített szájjal próbál válaszolni, miközben a gnómkommandó lányabbik tagja meg komolyan eltökélte, hogy az éjszakát apjában tölti. Iszonyatos erőfeszítéssel lefogja, ámde küzdelem közben olyan, mintha a kis rohadék még növesztene legalább 3-4 kart és 5-6 lábat, amikkel mind-mind a lágyabb pontjait támadja. Sikerül megfékezni és 3,5 km-nyi ragasztószalaggal rögzíti az ellent a pelenkázójához, ahol még másfél óra elkeseredett küzdelem árán sikerül átöltöztetnie a pizsijébe. A rózsaszín hacukában a kis sátán úgy néz ki, mint egy zabálnivaló tündérke, és csak ő, az apja tudja, hogy a mosoly mögött ott van a világ összes rondasága. Remegve felemeli, mire újraéled a gonosz! Előkerül a titkos fegyver, a cumi! Ettől, mintha kivették volna belőle az elemeket, elernyed. Berakja az ágyba, még ki sem ér a szobából, a kis szörny már alszik. Már csak a nagyobb, már kommunikációképes van hátra. Kimegy a szobába, ahol az, a mesébe belemerülve, bambán mered a tv-re. Hálistennek, már csak percek van hátra, a tökéletesen fésült, állandó idült vigyorral rendelkező királyfi megmenti a loknis hófehérkét, amitől az dalra fakad ismét, majd lassan az egész kib.szott erdő velük énekel, nyálasmadarastul, törpéstűl, mókusostúl. Iszonyú. Mese vége, mindenki heppi! Irány az ágy. Bebújik a pizsibe, nála is kb 2,3 mp az alvás. A meggyötört apa elindul kifelé, de az ajtóban visszafordul, hallgatja a kis szülőkínzók békés lélegzését és ismét rájön, hoyg enélkül a 2-3 órás élveboncolás nélkül még meggyötörtebb lenne.