Peca

Nyugalom...Madárcsirip...a csontik már élénken, undorítóan és büdösen vonaglanak a dobozban, várva, hogy horogra tűzve apa kihúzza velük a pontyot, kárászt-keszeget. Apa boldog, nyugodt, magabiztos.. Hosszú hétvége, legális(értsd:nej is megengedte és még egy ferde nézés sem volt), gyerekek elvannak a szálláson, egyszerűen tökéletes. Teszi, amit ilyenkor szokott, bot összeszerelés, beetetés, stb, ami egy nem horgász szemnek unalmas baromságnak tűnhet és ezzel vitatkozni nem érdemes. Mivel mocskosul korán van(reggel 5:30), maximum 4-szer húzza bele a horgot a körömágyba, hangosan hibáztatva emiatt minden felsőbb hatalmat, a horog anyukáját, valamint a horog gyártóját, amiért ilyen hegyesre csinálták. De végre elérkezik a lényeghez, dob, majd nyugodtan, bambán és vidáman hátradől horgásszékében. Hálistennek, a halak jönnek , az idő telik. Egyszercsak sikítást hall. Megmerevedik, mint az őzgida, melyet az éjjeli úton szinte keresztüldöf az autó fényszórója. Fülel, hallagtózik, "nem, az nem lehet", gondolja.Egy tigris érzékeivel, és egy gumicsizmás, sáros, büdös, koszos ninja kecsességével halad a hang felé, szemében könnyek gyűlnek.A sikolyból, ahoyg közeledik a forrása felé, értelmes szavak válnak."Neeeeeem, Dorina, én viszem, az én botom, apa nekem vette!! DORINAAAA! Anyaaaa!". Felismeri és ebben a pillanatban elengedi könnyeinek árját, mely természetesen pillanatok alatt kimossa alóla az eddig szilárd földet. Egy ideig négykézláb fut a hirtelen keletkezett mocsárban, egy centit sem haladva, majd iszonyatos csattanással, arccal tompítva landol a sárban, amit természetesen a két, hiúz érzékszerveivel rendelkező gecigombóc azonnal érzékel és tévedhetetlenül elindulnak a sebzett, hím zsákmányállat felé. Itt már apa, mivel felfogta, hogy nem hogy nyugalom, de peca sem lesz, hangosan zokog. Rátalálnak a mini velociraptorok, és ahogy ez megtörténik, neki is rohannak, súlyos sérüléseket okozva mind a bal, mind a jobb térdében. "Apa, miért sírsz, mint egy csecsemő?", kérdezi a nagyobbik, majd választ nem várva elrobog a víz felé "HORGÁÁÁSZUUUUNK!" süvöltéssel. A kisebbik még lóg apa lábán így az, plusz 12 kilóval, esetlenül siet a fia után, hogy megakadályozza, hogy az lelkesedésből ne a vízpartról, hanem a vízből pecázzon. Sikerül elkapnia, mindeközben a kisebbiket, amely, mint egy hatalmas taplógomba, tapad a lábára, próbálja lehámozni onnan, bicskával, horgászbottal, akármivel, de a kis féreg iszonyú erős. Végül azzal sikerül lecsalogatnia onnan, hogy kinyitja a csontis dobozt, feltárva ezáltal a kicsi előtt a csontik undorító, hemzsegő tömegét, mely szinte megrészegíti a leánykát. Bele is csap, puszta kézzel zúz össze 3-4000 darab növendék legyet, magára szabadítva ezáltal 1-2 milliárd vírushordozó kórokozót. A nej és az anyós egyszerre esnek neki a sokktól még kába, bamba embermaradványnak:"Persze, dugd egyből a szájába! Esetleg nem akarsz neki venni H1N1-gyel fertőzött rántott csirkemellett?".."öö, nem, nem, bocsánat", hebegi, majd észreveszi, hoyg immáron a nagyobbik tépte le róla félig a melegítőt, mivel pecázni akar. Melegség, büszkeség, öröm önti el a szívét. "Már csak a kempot kell megszerettetnem vele" gondolja, majd eleget téve fia "Apa, tegyél rá piros kiskígyót" kérésének, felrak egy piros csontit a horogra. A lelkes, ámde kezdő gyermek, mint kocsis az ostorral, csap a víz felé és...KAPÁS!! Igaz, a parton, és igaz, apa kopasz tarkója az, de akkor is! KAPÁS! Hatalmas lendülettel tépi előre a horgot, ami, mivel megakadt apa tarkójában, a rántástól nem kijön, hanem szépen, sebészi pontossággal piros vonalat rajzol a kopasz fejen, tarkótól szemöldökig, majd a fizika törvényeinek engedelmeskedve enged. A férfi büszkeséggel vegye fájdalommal immáron ismét elenged egy pár könnycseppet, amik önnön hemoglobinjaival keveredve piros patakokként csorognak le arcán, miközben a mikrogengszter végre kiszabadítván a horgát, megtalálván vele a vizet, elkezd pecázni. "Az én fiam! " néz körbe büszkén, majd vissza a gyerekre, akinek épp akkor volt kapása a spiccen. Az eredmény:bot hátravág így először a spicc veri apát szemen, majd, hogy tökéletes legyen a vakság, a sneci, amit a kis ősgonosz valóban fogott! "nagyon ügyes vagy, büszke vagyok rád!" örül vakon, vérezve, könnyezve. Őrült erőfeszítéseket tesz, hoyg pusztán a hallására hagyatkozva elkapja a lengedező horgot, amin a hal van, mert természetesen sem a fia, sem a nej-anyós páros nem hajéandó másra, csak sikoltozva menekülni a kb 0,5 dkg súlyú, halálra rémült, max 14 cm-es hal elől.EZ sikerül is. Megszelidíti mind a halat, mind a botot tartó, az izgatottságtól immáron egy kanos rozsomákra hasonlító törpét, amjd elmagyarázza neki, hoyg apró mozdulatokkal, ügyesen dobjon be, rántson be. És MŰKÖDIK!!! A kis Diablo ráérez. Egymás után húzza ki a sneciket. Igen ám, de ekkor sikítás hasítja ketté a tó és a környező fák békéjét. Nem ám az afféle horrofilmek-beli, rettegő sikítás, hanem egy 2 éves, 12 kg-os, a saját mindenhatóságával tisztában lévő kislány figyelemfelkeltő sikítása ez. Az van kérem, hogy ő is jogot formál a horgászatra. Beleegyezést nem kérve, nem igényelve megy, mint egy távirányításos tank, ami, megérezvén,. hoyg itt a skynet ideje, önálló életre kelt és kitépi bátyja kezéből a botot, hogy majd ő. ENnek eredményeképpen a damil végén lévő iszonyatosan kicsi és iszonyatosan hegyes horog felváltva lebeg a báty és az apa szeme előtt 10-12 mm távolságra. Mindkét hímnemű megbűvölten nézi, mint egyszeri mongúz a támadó királykobrát, tudván, hogy itt most élet-halál harc következik. Mindeközben a kis királylány édesdeden kacag, élvezvén azt, hogy a bátyja és apja egy nagyon öreg nő félelemsikolyait préselik ki magukból, akárhányszor csak ő megmozdul! Anya vet véget a mókának, kiszabadítva a kis antikrisztus kezéből a botot. És itt elszabadul a pokol. A kicsi legörbült szájjal, gyomorból üvölt, apa szerint ilyenkor az alvilág urait hívja, mert másnak ilyen hangja nem lehet! Megfogja a botot, valamint a damil végén lévő horgot is rögzíti és így adja oda a törpe humánszirénának, amitől az abbahagyja a bőgést, és angyali mosollyal bedobja a vízbe...az egészet...botostul...a felnőtt összeomlik, de sok ideje nincs az önsajnálatra, magzatpózban, a hüvelykujját szopva, mert már hallja is:"DORINAAAA"Az az ééén botom!" ..közben a bot lebeg a vízen, nincs mese, ki kell halászni valahogy...gumicsizma le, nadrágszár fel és irány a hideg víz.Nem, nem hideg.,...egy gleccser táplálta patak ehhez képest finn szauna. Könnyezve áll a vízben, pecázgatja egyik bottal a másikat, miközben hallgatja, ahogy a két kis köcsög, immáron teljes egyetértésben, azon kacagnak, hogy "Nézd, apa úgy remeg, mint amikor a lávalámpát próbálta megjavítani és szikrák jöttek a kezéből". Végül sikerül  visszaszerezni a botot, boldoggá téve ezáltal mindenkit, még saját magát is. Pecázni nem sikerült, de ahogy nézi a két kis boldog, nevetéstől, széltől, jó levegőtől kipirult fikásorrú szörnyeteget, ahogy számolják a vödörben tárolt megfogott sneciket, arra gondol:"Ki a faszt érdekel? Nézd őket és örülj neki, hogy vannak!"...most én mondom:Ez egy jó nap volt.