Locsolás

Vasárnap este, természetesen a nagyobbik belázasodik, de ezt magasról leszarva, egy terminátor elszántságával kérdezgeti:"Apa, már csak egyet kell aludni? Kinézhetek az ablakon? Hátha előbb jött a nyuszi!". És nem csak kérdezget, cselekszik. 39 fokos lázban égve megindul, mint egy tank, hogy ő most akkor megnézi, kint a kertben , hátha ott vannak már a csokitojások, mert mondjuk a nyúl berúgott, húsvét alkalmából. A felnőtt, hála a jó reflexeinek, utána ugrik és a jó irányba, az ágy felé fordítja a lendkerekes autóként vislekedő nagyobbik élősködőt, mivel az egyre gyorsulva szalad az ajtó felé. Sikerül lehiggasztani, egy hihetetlenül ravasz húzással(mese a notebookon). Erre mindkét mikró-atomerőmű lenyugszik.

Húsvét hétfő, hajnal kettő. A felnőtt, legmélyebb álmában, amire nem is képes emlékezni másnap, furcsa dolog történik:suttogás hasít bele:"Apaaaaa! Apaaaaaaa!". Nem is értve , mi történik, akaratán kívül csúszik ki az édes, mély álom melengető öléből, egyre közeledve a könyörtelen valósághoz, ahol ott van a két kis pióca, a nagyobbik, aki immáron tuti, hogy nem földi lény, ébren. Kétségbeesve kapaszkodik álma utolsó fonalába, mely, ahogy szétpattan, szinte kiröhögi szerencsétlen apát. Megérkezvén az ébrenlétbe, egy rövidhajú, nagyszemű, érdeklődő, ámde könyörtelen tekintetű félemberre néz fel, értetlenül. "Mi van, Dávid?", kérdezi, miközben agyának bal agyféltekéje minden realitásérzékével tiltakozik az ellen, hogy a saját fia, vér a véréből, ekkora merényletet követ el ellene, pláne, óraállítás után. De sajnos igaz. Ott áll, teljes 22 kilónyi ember és vigyorog rá, hajnalban. "Apa, pisilni kell!"-suttogja. "Dávid, nem is kell pisilni" - szugerálja a kiscsávót. "Nem,apa, nekem pisilni kell!. nincs remény. A férfi kikászálódik a puha, meleg, hívogató ágyból és lemegy a kis zsarnoknövendékkel pisilni. Ahogy áll ott, várva  a   mikromussolinire, egyszer csak, a vért megfagyasztva benne, azt hallja:"Apa, ha befejeztem a pisit, kimegyünk ,megnézni, volt-e már itt a nyuszi?". Pánikban töpreng, mivel, az agya még nem bootolt teljesen újra, hogy mit is válaszoljon. "Dávid, ilyenkor  a nyuszik alszanak" - mondja kétségbeesve! A kisklambó, hosszas mérlegelés után elfogadja ezt a lehetőséget, majd elindul fölfelé a lépcsőn. Kisvártatva észreveszi, hogy apja, aki nem bírta tovább, a mérlegelés közben állva elszunnyadt és most boldogan, nyálat csorgatva szundít  a wc bejáratánál. Visszalépked, és a felnőtt kezét megfogva, visszavezeti az immáron 41 éves apát az ágyba.

Húsvét hétfő reggel. A nagyobbik kipattan az ágyból, mint a légtornász egy jól sikerült mutatvány után a védőhálóból, egyenesen apa arcára. Az sikoltva ébred, majd rémülten , halálfélelemben rettegve néz körbe, azon töprengve, hogy "Úristen, tehét igaz! Az arctámadók léteznek!", majd realizálja, hogy csak a saját fia tör az életére. "apaaaaa!!! Látom, csillognak a fűben!" - sikoltja a bio-légvédelmi sziréna, majd leszáguld a lépcsőn. Az apja , halálra váltan követi, mivel még nem ébredt fel teljesen és nem tudja elengedni a gondolatot, hogy az arctámadás után jön az alien, kifelé a bélből. Mire leér, már mindkettő a reggeli fölött görnyed. Mire eltöprenghetne azon, hogy ugyan a kisebb hogy a véres disznóherében került elé, már le is támajdák:"Apaaaa! Indulááás! itt volt a nyuszI!". "ok, ok, de előbb locsolás van, haver, meg kell locsolnunk a csajokat!"..  "Jaaaj, apa, ne mááár!", válaszolja, mire a kisebbik, aki maga is csaj, így reagál:"Igen, apa, jocsojjunk!".A felnőtt, teljesen meghasonulva, töpreng, hogy mi is legyen. "Dorika, téged meglocsolunk a DÁviddal! Dávid, locsoljuk meg a Dorikát!". Két másodperc néma, apokalipszis előtti csend, majd mindkettő  egyszerre visítani.  "Apaaaa, nyuszi itt volt!!"(nagyobbik) "Apaaaa, locsoljunk csajokat!!!" (kisebbik). Herkulesi erőfeszítéssel sikerül úrrá lenni a káoszon! A nagyobbik elfogadja, hogy itt bizony neki a Mamát, anyát, hugicát meg kell locsolnia, a kisebbik elfogadja, hogy neki bizony, nincs kukija, ergo, nem fiú, ergo, őt locsolják

Megvan a locslás, a két kis paptetű összeszedi a netto 352 kg csokit, amit a mama szétszórt nekik a kertben. Gyorsan megy, olyan másfél-két óra alatt, mivel a kicsinek a rózsaszínkell, a nagyobbnak a kék.

 Az apa büszkén, fáradtan nézi a két kis gennygócot, majd, miután összeszedték az összes csokit és újra összevesztek, boldogan konstatálja, a helyén van. Nem kell neki más, nem akar máshol lenni, csak itt, emellett a két kis inkvizítor mellett, akikért ő tartozik teljes felelősséggel.