Borotválkozás

Boldogság. Nyugalom. Egy kád forró vízben áztatja hab testét, a fürdőszobaajtó becsukva, Hans Zimmer szól, mellette egy pohár fehér bor,mi kell még?Előveszi a borotvazselét, behabozza a fejét, arcát, mert nem tartozik azok közé a nagyon hiú, valóságtagadó kretének közé, akik inkább középen/hátul megnövesztik a hajukat és azzal próbálják elöl pótolni, ezáltal giganagy kinderidióta bohócot csinálva magukból. Elkezdett kopaszodni 24 évesen, puff neki. Ez van. Borotva elő, és mehet a fej- és pofaborotválás. Ekkor nyílik az ajtó. A férfi megdermed, mint amikor az őzgida megérzi magán a hiúz éhségtől véres tekintetét. "Tettesd magad halottnak! Ha nem mozogsz, nem vesz észre!" súgja az életösztöne és így is tesz. Megdermed, vár. Az ajtó nem nyílik tovább, kis, kegyelmet nem ismerő lábak léptek zaja nem hallatszik. 1,5  percig bírja oxigén nélkül. Akkor megkönnyebbülve kiengedi, majd lassan, nagyon lassan hátranéz a válla fölött.  Nincs isten. Nincs szerencse. Ott áll a nagyobbik, csészealj nagyságú szemeket meresztve apára, aki fejbúbtól tokáig mikulásnak, az alatt Ádámnak maszkírozva kepeszt a kádban, annyival kiegészítve, hogy az első borotvavágásokat már megejtette a fején, kopasz sávokat hagyva ezáltal az amúgy borostás fejbőrön. Az ötéves energiavámpír pont ezeket szúrja ki, beváltva a felnőtt legnagyobb félelmét.

- "Apa, ez mi?" - kérdezi teljesen ártatlan tekintettel, de a férfi tudja, hogy az elkövetkezendő 2-3 percet gondolkodás nélküll elcserélné egy élveboncolásra.

-" Ööö, tudod, apának már nincs elöl haja, és ezért levágja mindenhol" - mondja, reménykedve, majdnem könnyezve pillantva fiára, hogy az hátha megelégszik a magyarázattal és megy legozni, kirakózni, madarat kibelezni, embert enni.  De nem. Odamegy hozzá belenéz a szemébe, majd megtapogatja a már kopasz részt.

"Olyan, mint a husi, amit anya szokott nekünk sütni ebédre. MIért akarsz ebédhusi lenni, apa?" - kérdezi eltöprengve. "Nem akarok ebédhusi lenni, Dávid" - mondja, miközben érzi, ennél jobban már senki nem alázhatja meg, csak a saját gyerekei, és érzi, ez be is fog következni. A nagyobbik hóhér tovább töpreng, majd így szól:

- "Ha levágod az összeset, akkor úgy fogsz kinézni, mint a fehér golyó, amivel el kell rakni a pirosakat, mint a TV-ben?" - megalázottságérzésén cseppet sem segít, hogy a párja hangosan felsikít a röhögéstől, miközben Win Wenders Berlin felett az ég című filmjét nézi(eléggé kizárt, hogy azon röhögne). "Nem, Dávid, nem fogok úgy kinézni, csak nem lesz szőr a fejemen", mondja, próbálván visszanyerni valamit méltóságából, ami az immár hűlő vízben, az arcán csordogáló, olvadt borotvahabbal elég nehéz, miközben egy 120 cm-es démontörpe tapossa önbecsülését legalább 48-as bakancsokkal a porba. 

- "De hát már most is tükröződik a fény a fejden" - mondja, immáron szemérmetlenül hahotázva. Ezen a ponton kezd el gondolkodni az öngyilkosságon. "Ha elég akaraterőm van, csak lebújok a víz alá és nem jövök fel". De tudja, nem sikerülhet. Ezért, minden maradék méltóságát összeszedve(ami kb annyi, mint egy, mint egy döglött katicabogáré) így szól: "Ok, Dávid, apának fürdenie kell, menj ki!". Szót fogad a miniork, de azért, ahogy kimegy, tisztán hallhatóan elereszt egy vigyort, valamint, odaszól a húgának":Dorina, ne menj be apához, ebédhusi akar lenni!". Immáron, megfosztva minden önbecsülésétől, befejezi a borotválkozást/fürdést, majd odaáll a tükör elé és éktelenül elkezd röhögni, hisz tényleg úgy néz ki, mint egy dagadt törpe, akinek a nyakára egy snooker-golyót ragasztottak. De ki nem szarja le, ha itt van neki ez a két kis kretén, akik megalázzák(természetesen nem akarattal), kiröhögik, kikészítik, kifárasztják, de imádják? Apa lett, végérvényesen, és még ha akarna sem tudna ez ellen tenni a kis snooker-golyó .