Izgalom

Nézi őket. Nézi, örömmel, büszkeséggel, félelemmel. A két tasmán ördög épp a tenger hullámait szelidítik, nevetve, sikoltozva, üvöltve, ezáltal agyára menve a többi 1300 nyaralónak, de kit érdekel? Beléjük kötni nem mernek. Nézi őket és töpreng. Töpreng azon, hogy megteheti-e ezzel a két humánpiócával, hogy kiszakítja őket a megszokott komfortból, el a kis barátaiktól. Mennyire fogják utálni ezért? Nagyon? Vagy elég lesz, ha leviszi őket a tengerpartra, a kagylók és hullámok közé és máris apa lesz újra  a hős és a kis barátok...milyen kis barátok? Ekkor érkezik a nagyobbik, tökéletesen eltalálva azt a pillanatot, amikor a felnőtt a legmélyebben elmerült a gondolataiban, aki emiatt fel sem figyel a közelgő veszélyre. A fiúbbik genyó kb 8-12 db, egyenként minimum 10 dkg-os kavicsot zúdít a merengő apára, részint has, részint öl tájékra, aki emiatt úgy érzi, mintha Muhammad Ali nézné a hasfalát, valamint az intim tájékát bokszzsáknak. Könnyezve,haldokló mókusként nyüszítve csukja össze magát bugylibicska-mód. Egyelőre képtelen saját maga erejéből felfogni, mi is történt vele, de a gyermekhím segít:"Apa, asztaaaa! Milyen szép kavicsok, neeem? - Igen, szépek, Dávid, de jóó!" nyögi az utolsó levegőjével. "Apa, építünk belőlük várat? " "Igen, fiam,mindjárt", mondja, és már azon töpreng, hogy mennyi időt nyert ezzel. Eleget ahhoz, hogy a hasfalában valamint lágyékában jelentkező égő fájdalom elmúljon? De ezen a napon az égiek nem kegyelmeznek neki, megérkezik a kisebb, de sokkal veszélyesebb humánvérszívó. "Apa, jégyszíves hozzáj nekem vizet" - mondja és mutatja a vödröt, mivel a kis gennygóc már kész tervvel áll apa elé, nehogy nemet tudjon mondani. Nem is lenne ezzel gond, de a homok kb 1300 fokos. "hozook" nyögi az ekkor már eléggé ramaty porhüvelyt viselő felnőtt, majd, egy csapat mérgeskígyót megszégyenítő ritmusos sziszegéssel, valamint egy viziló kecsességével elszökdel a vízig, megtölti a vödröt, majd ugyanez vissza. Ámde, mivel a mutatvány, ahogy apuka vizet hozott, a sziszegéssel-szökdeléssel, mindkét leendő mussolininek nagyon tetszett, így újabb és újabb feladatokat találnak ki az igazi szopottgombócnak. "Apa, azt a követ kérem, ami háromszögű és barna karika van rajta", "Apa, kéjek még vizet, de most nem vödöjben", miközben nagyokat kacagnak. A felnőtt, teniszlabdányi vízhólyagokkal a talpán, sziszegve rákiabál a két ksi gnómra, ogy "Elég lesz apa hülyére vételéből", mire az egész tengerpart, akiknek eddig agyára ment a két kis élősködő, egy entitásként néz rá úgy, mintha megtalálták volna az új Antikrisztust. Természetesen a két kis diktátor-palánta, ezt kihasználva tovább fokozza a drámai hatást: lebiggyedő száj, csészealj nagyságú, nedves szemek, biggyedő ajak. A felnőtt nézi őket, érzi magán a gyilkolni akaró tekintetek tucatjait és arra gondol:"A legjobbat akarom nektek, kis rohadékok. Költözünk".