Pánik

Reggel van, szokásos, büdös, késő MÁV-járat. Apa bambán mered az épp olvasott könyvre és szívből rühelli a helyet át nem adó, ámde a helyért tigrisként harcoló 20-as, 30-as fiataloka, úgy, hogy ő soha nem akar leülni a vonaton. Ámde, Don Quijote-szerű szélmalomharcot vív ellenük, mégpedig azzal az egyszerű módszerrel, hogy ezek a véglények általában nem csak hogy végig akarnak ülni, akár utastársaik élete árán is, de ők akarnak először leszállni is a végállomáson. És itt jön apa a képbe, mégpedig úgy, hogy az egyik ajtóba beáll, megakadályozván, hogy az ülés-fétises kretének legalább onnan kiáramoljanak. Így tesz ezen a reggelen is, de a másik ajtón kijön egy anyuka, babakocsiban tolva egy kisfiút. A kisfiú öt éves, látszik, hogy valami súlyos szervi baja van, de a szeme mosolyog életvidám, egyszerűen nem lehet neki nem örülni. A férfi megkérdezi, hoyg segíthet-e. Az anyukán először a rémület tisztán kivehető arckifejezése fut át, lévén, hősünk kopasz, izmos-pocakos és felettébb antiszociális, pláne, reggel a vonaton az ülés-csótányok hatására, ám utána a rémület helyét átveszi a hála. "Persze, nagyon köszönöm" - rebegi.Megérkeznek az állomásra, az élősködők, valami hetedik érzékkel kiszagolták, hogy itt most nem szabad tülekedniük, mert abból egyrészt halál, másrészt, apának életfogytig tartó börtönbüntetése lenne, megvárják, míg a kisklampó, az anyuka és a kopasz lekászálódnak a vonatról. Az anya még egyszer egy halvány "tényleg nagyon köszönöm"-öt mormog, mintha el sem hinné, hogy ez tényleg megtörtént és tovasiet, maga előtt tolva a babakocsit. Az apa is, az átlagosnál jókedvűbben, megindul a villamos felé. Ámde ekkor a kisfiú a babakocsiból hátrafordul, rámosolyodik és integet. A szemén látszik, hoyg örül neki, örül az életnek, még annak is, ami a betegsége miatt jutott neki. Az apa csak áll villámsújtva, mint update norbi, amikor NAV-ellenőrt szagol. Könnyekkel telik meg a szeme és nem hiszi el. Ez nem ő! Ő egy karakán, antiszociális kretén,aki rühelli az embereket, mert legyen az fekete-fehér-sárga-lila, mind önző. Ő nem könnyezett, még akkor sem, amikor egymás után nézte meg a Schindler listáját és az ÉLet szépet. Nem könnyezett, mikor Ricsi nevű kutyája bélcsavarban meghalt az ölében(dehogynem, bőgött, mint egy barom, csak ezt nem ismeri be, ha kérdezik). Utoljára akkor sírt, amikor 13 éves dagadt kiskölökként "halálosan" beleszeretett a szomszéd 13 éves kislányba és  rongyosra hallgatta az első saját fizetésén vett walkman-jén Robin Becktől a Very First time-ot, mert a kislány természetesen a szőke, magas, vékony osztálytársába volt szerelmes, akiket ő mutatott be egymásnak. És most itt áll, 40 évesen, lemerevedve, könnyes szemmel, mert egy kissrác visszanézett, rámosolygott és integetett neki. Gyorsan ellenőrzi a csomagot. Huhh, megvan, ezek szerint nem lépett a nővé válás útjára. De akkor mi az? Kapuzárási pánik? Lehet, elvégre negyven éves, lehet, hogy nem csak a nőkre hat a biológia, hanem rá is. Ettől megnyugodva és a hőhullámokat várva tovább baktat, de nem tudja kiverni a fejéből a vigyorgó kis rohadékot, aki megríkatta. A gond az, hogy nem dühvel, hanem valami hihetetlen szeretettel gondol rá. Mindegy, hazamegy, majd megmutatja, hogy ő még az a tökös, harmincéves, antiszociális barom, aki volt. Ezzel megnyugtatja magát, majdnap végén irány haza. Otthon már várja a két kis gecigombóc energiavámpír, a nagyobbik hasfalba, a kisebbik herébe fejelve nekifutásból az örömtől, hogy hazaért. A bizonyítási vágy, hogy ő tökös, igazi férfi, könnyek nélkül, akihez Rambo is csak órákat venni jár, egy pillanat alatt elillan. Nézi őket, hallgatja, ahogy sztoriznak, természetesen a kisebbiké így hangzik:' Apa vauúvaú isztudsgkjfdspofkdpohkt kaja anya, mama óóóóó tütütüüüüüüü", és eszébe jut:egészségesek, gyönyörűek. Gyönyörűek, mint az a kisgyerek, csak egészségesek is. Itt el is tűnik a macsó, és apa kisétál ellenőrizni a veteményest, noha, az még maximum mikroorganizmus szinten lehet látható, lévén, tegnap ültették, és ott törölgeti a kertben a könnyeit. Miközben próbál magára erőltetni egy kemény, férfias ábrázatot, ez jár a fejáben:"Ok, elvesztem, olyna vagyok, mint egy picsogó kis tinilány, aki buzeráns vámpírok sorsáért aggódik és bőg, ha a Patiszon nevű vérszopóba beleszeret egy idióta, haltekintetű csaj". És ezzel egyidőben az is az eszébe ötlik:"Apa lettem".