Vaya con dios

EMBER voltál. Igazi EMBER. Ha kellettél ott voltál, ha úgy gondoltam, nem kellesz, akkor is ott voltál és kiderült, hgy igenos kellettél. Ülök itthon és töprengek. Nem, nem is töprengek, létezek. Nézek ki a fejemből és ilyenek járnak a fejemben:"Hogy? Mit? Miért? hogyan"...Magyarul űr. Űrt hagytál Magad után. Űrt, amit senki nem tud betölteni,Rajtad kívül. De te már nem fogod, rohadj meg! Többet nem fogja senki kapásból rávágni a választ arra, hogy "Hát ez jól sikerült kis délután volt". Többé senki nem lesz olyan hülye, hogy amikor meglátogat Spanyolországban, akkor a legfontosabb dolga, hoyg a bidét lefotózza vagy, annak ellenére, hogy soha senkit nem láttam, annál a gyorosnál enni, bemenjen, bemenjen és egyen egy gyrost, hogy utána 3 napig haldokoljon. Vagy olyan szinten csodálkozzon ár a Gibraltáron átvonuló repülőkre, hiába kellett várni 3/4 órát a tűző napon. Emlékszem, mint egy gyerek, aki szivárványt lát, csak bámultadf fotóztad, videoztad, és hiába könyörögtam, anyáztam, Te ott maradtál, amíg leszállt az a nyavalyás gép :) Soha, senki nem lesz már a gyermekeim nagybátyja.

Nem tudok visszaemlékezni olyan esetre, hogy azt hallottam volna Tőled: "Bocs, Pötyi, nem tudok segíteni".. Ülök...Ülök és próbálom kitalálni, hogyan tovább. Nélküled. De ha Nélküled, akkor hogyan tovább? Mindent megadtál volna az én gyermekeimért, aztán megjött a Tied. Soha nem voltál szép, noha nem voltál rondább, mint én, de amikor megjött Kíra, Nálad szebbet nem láttam. Akkor egész lettél, ellenére a sok nehézségnek, amikkel világ életedben küzdöttél, de soha nem adtad fel. És mikor Kíra, ez a tündéri kis mogyoró megérkezett,még eltökéltebben harcoltál, hgy biztos jövőt adj neki.

Emlékek...emlékek mindenhol. Nem tudok olyan dolgot mondani az életemből, amihez nem tudok legalább 20-30 olyan emléket csatolni, ami Veled kapcsolatos. Ha ránézek a telefonomra, már írnám is Neked a whatsapp üzenetet, hogy "Mi van veled, Pisti, eltűntél!"...aztán azt veszem észre, hogy teljesen elmosódott a telefon képe és vizes a kijeléző. Rádöbbenek, hogy a könnyeimtől vizes és a könnyeimtől elmosódott a kép. Hiába írok neked, nem fogsz válaszolni. HIába tárcsázom a számod, az üresség vár a vonal túlsó végén. De akkor sem tudom elfogadni. Mindenről Te jutsz eszembe. Lemegyek a garázsba, eszembe jut, hogy te segítettél költözni. Ránézek a gyerekekre, emlékszem, ahogy a magasba emelted, ahogy ölelted őket. 

Idegesítően makacs fasz voltál. Volt, amikor ez jó volt, volt, amikor meg tudtalak volna ölni miatta. De most odaadnám az egyik lábamat azért, hogy újra felidegesíts, majd felkelnék a tolószékemből, odaugrálnék Hozzád egy lábon, mint egy elbaszott gólya és zokogva-röhögve köszönném meg, hogy felidegesítettél és hogy elveszthettem Miattad a lábam.

Kb 3 órája zokogok. nem tudom felfogni, elfogadni, hogy nem vagy. 10 percenként nézem meg a telefonom, hátha írtál a közös chatünkbe a Zolival meg a Fülöppel, vagy legalább megnézted az utolsó bejegyzésünket. De nem. Nem és nem. Nem tűnik fel a hülye fejed, nem írod a debil marhaságaidat.

TESTVÉR vagy. A legjobb. direkt írom, hogy "vagy" és nem voltál. Soha nem fogsz elmúlni.Nem tudsz elmúlni. 

Köszönöm, hogy vagy! Köszönöm és köszöni mindenki, akinek szerencséje volt ismerni Téged, még ha csak annyira is, hogy kivittél neki egy adag kaját. Bennem élsz, a Kírában élsz, az Erában élsz, a Zoliban élsz, a Fülöpben élsz, a gyermekeimben élsz a Noémiban élsz, a Faterban élsz és sorolhatnám még 16 milliárd karakteren keresztül, hogy kiben élsz tovább!

Vaya con Dios "Pisti"!