Együtt

újra együtt. 

reggel 6:43. "Apa! Apaaaa!" suttogja egy hang, amiből a felnőtt annyit érzékel, hogy felébresztik, de nem tudja, micsoda, kicsoda, miért, mikor, hol, ebből eredően sikoltva ébred. A kisebbik gyönyörű szörny hátrahőköl, szája már görbül is a sírásra. Az igencsak lelassult apának van kb 2 és fél másodperce, hogy elhárítsa a síráskatasztrófát."Semmi baj, apa csak megijedt", hebegi világát nem tudva, miközben a világ összes vallásának összes istenéhez imádkozik, hogy ez beváljon.Úgy látszik, siker. A törpe t-rex odabújik hozzá. Apa boldog. "Szeret, ennyire szeret", gondolja, mikor megszólal a hóhér-makett:"Apa, akkor most már kérek reggelit, csokis müzlit és nagyon éhes vagyok".

Apa, szeméből kilapátolva a 3 és fél kg csipát, már indul is lefelé, hogy a mini diktátor parancsát teljesítse. "Nem olyan gáz, a nagyobbik, a főnök, még alszik", gondolja, miközben készíti a kicsi reggelijáét. Ekkor az emeletről hangok hallatszanak. A felnőtt, mind a 87 kilójával, megremeg, egyszerre bőgi el és pisálja össze magát. Megjelenik a nagyobbik. Apa ismét előveszi az istenségeket, immáron azért imádkozva, hogy mosoly legyen a nagyobbik orcáján.Az istenek ezúttal is kegyesek hozzá és ha most választania kéne, hogy viking legyen a Valhallában, vagy apa a jelenlegi helyén, az utóbbit választaná. Ámde, a döntés elhamarkodott. A nagyobbik, ezüsthátú gorillaként ledübörögve a lépcsőn, nekiszegezi a kérdést:"Játszhatok?". Az eddig magabiztos, de a kérdés után magát egyre inkább szánalmas, a fekete mamba mérgétől lebénult ugróegérnek érző nagykorú a sírás határán így felel:"Dávid, nem, túl korán van", majd ismét csak a felsőbbrendűek segítségéért tud folyamodni, hogy az immáron 10 éves nagyobbik sértődött lépteitől ne az egész lépcső, csak mondjuk az első fok szakadjon le. Odaadja a hihetetlenül jól szórakozó, felszabadultan kacagó kisebbik életvámpírnak a reggelit, majd halálra válva elindul felfelé. Heráklész nem érezhetett ekkora félelmet egyik próbája során sem, mint ez a szerencsétlen porhüvely, aki minden egyes lépcsőfokkal 10 évet öregedve haladt felfelé. Felért. Sírva, nyüszögve, félholt nyusziként közelíti meg a nagyobb(nevezzük ezentúl Draculának, mint a vámíprok origoját) szobáját. Dracula duzzogva csépeli a takaróját, nem tudni miért. A zsákmányállat belép, fejében cikáznak a gondolatok, hogy tudná lehiggasztani, végül jön a sugallat:" Dracul...izé, Dávid, ha vége a tanításnak, a Dorikával játszhattok". A felhők elvonulnak, a felnőtt biztosnágban érzi magát. Már csak 4 óra, ami azzal telik el, hogy a kisebbik légószirénára hajazó hangőú tanárnőjét hallgatja, és játszhatnak. 

Vége a tanításnak. Az egyre fiatalodó apa ül és vigyorogva nézi, ahogy a két, gyermeknek nevezett, valójában diktátorba oltott vámpírnövendék egymáshoz hozzábújva játszik.

Megérte megszületni....