Kutya

Hazaért, kiszáll az autóból, bezárja és belép a kertbe. Egyből meglátja, hogy a kutyája halálos veszélyben forog, noha az állat akkora, mint egy elefánt. Ő jómaga, noha tizenéve a harcművészetek rajongója és gyakorolja is, egy nyikkanást nem tudott kisajtolni belőle, amikro fegyelmezni próbálta. Most mégis páni félelem szorítja össze a szívét, mert látja, hogy az eb, mely bamba, mint egy szopósmalac, szelíd, mint a bárány és süket, mint az ágyú, konkrétan életveszélyben van. ÉLetveszélyben, hisz észrevette az a mini humánhiúz, akit Dorinának hívnak és légvédelmi szirénákat megszégyenító "Vú-Vúúúúúú" kiáltással iramodik felé. Az apa tanácstalan. Próbálja lesprintelni a kis vérivót? Akkor megint jön a hiszti, ő lesz a nagy és gonosz felnőtt és nézheti órákig a lebigyesztett ajakkal, hatalmas, könnyes szemekkel rámeredő babaarcot, amiről tisztán és félreérthetetlenül ennyi olvasható le:"Te köcsög!". Vagy üvöltsön az állatra, hoyg ébredjen fel, hátha sikerül idejében feltápászkodnia és elkerülni a végzetét? Nem lehet, hát süket. Azt nem hallaná,elmasíroztatnának mellette egy rinocérosz-csordát. Avagy, uccsó lehetőségként, hozzávághat egy követ szintén a szerencsétlen ebhez, fájdalmat, de menekülést is nyújtva ezáltal neki. Némán, teljes pánikban, döntésképtelenül fut egy helyben egy pár másodpercig, hol a kutya felé, hol a kő irányában pattogva.Ismét odanéz, ahol az imént még a törpeszörny volt, és rájön, hoyg elkésett. Tehetetlenül nézi, ahogy a mit sem sejtő, édesdeden alvó kutyához a cunami sebességével száguldó kislány odaér, majd ráveti magát. Szinte hallja, ahogy roppannak a bordák, reped a tüdő és már vizionálja, ahogy ezt a rohadt nagy kutyát el kell ásnia hátul a kertben, mivel a Dorina nevű ágyúgolyó egyszer s mindenkorra kivégezte. De nem, semmi  ilyesmi nem történik. Az eb csak felnéz bambán, majd egyetlen nyelvcsapással eltünteti a kicsilány teljes fejét. Mire újra előbukkan az angyali arc a nyelv alól, teljes vigyorban, a kutyanyál lassan, undorítóan csorog le mindenhol. A felnőtt fellélegzik, innentől nem lehet baj. Tévedett. A kutyának füle van és ezt a T(örpe)-1000-es egyből észreveszi. "Menekülj" - kiáltja ismét a férfi, de a kutya nem hallja, a már fent említett süketség miatt. Ámde, ekkorra magától is ráébred a veszélyre, de későn. Ráemeli elgyötört tekintetét a gazdájára, a két fülébe kapaszkodva ott tarzanozik rajta az immár öntudatra ébredt kisterminátor, és szemiből tisztán kiolvasható:"Miért? Mi ez? Nem lehet nyugodt öregkorom? És miért tűröm, sőt szeretem ezt?". A gazda visszanéz és az ő arcán  látszik a válasz:"Azért öreg, mert szereted őket, mindennél jobban. Ezért tartozunk össze.".