Játék

Hazaérkezvén apa, mivel fáradt, mint egy ló, valamint még este edzése is lesz, naívan azt gondolta, ejtőzhet egy kicsit a kanapén. A nagyobbiknak ezt el is tudja magyarázni, aki ezáltal, az elkövetkezendő másfél órában csak és kizárólag verbálisan vegzálja, feltéve neki a létező legostobább és értelmetlenebb kérdéseket, amikre igazából választ nem vár("Apa, ha a póknak nyolc lába van, akkor az miért nem hét?"). Sebaj, gondolja elcsigázottan, legalább a fizikai fáradtságot ledobhatja magáról egy másfél órás laza heverészéssel. De......és igen, ott a de. Ott a "de", egy angyalarcú, fáradhatatlan, állhatatos, követelőző,apát ujja köré csavaró takonygombóc személyében. Először észre sem veszi,ahogy a felnőtt a kanapén pihizget, mert a bátyja idegeit az egekig való felbaszásával foglalatoskodik, mégpedig úgy, hogy a bátyja által már gondosan összerakott puzzle darabokat olyan helyre szállítsa, ami egy épeszű embernek eszébe sem jutna. Eme tevékenységét megunván új kínoznivaló után néz. Ekkor veszi észre a zsákmányállatot! Óvatosan becserkészi, felmászik a kanapéra és egy "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" sivítással ráveti magát! Egyenest a heréibe! Fejjel! A férfi egyelőre felfogni is képtelen,mi történt vele. Könnyező szemmel szorongatja az csomagot, és nyüszög:"Mit? miért?", majd észreveszi élete egyik értelmét, amint habzó szájjal röhög rajta, ahogy ő a fájdalomtól kétrét feszülve hangosan hüppög és egyből összerakja a képet Itt élet-halál harc lesz! Ekkora a minitornádó is befejezi a röhögést, mert látja hogy apa kezd magához térni! "Sebaj, még egyszer! oda kell a puha részre" gondolja és már vetődik is. De apa már résen van és időben elkapja, magához szorítja és belefúj a nyakába, amiről tudja, hogy csikis a kis mocsoknak. Lesz is nagy kacagaás, sivítás, "Meg kell enni, olyan édes" repked a levegőben.Közben a kérdésekre is válaszolgat("Apa, ha a rendőrautó vijjog, akkor nyitva az ajtaja?") Apa megnyugodva leteszi a földre, hadd jétszon tovább és térne vissza a megérdemelt sziesztához. Ámde, az a "de" megint ott van. A kis rohadéknak tetszett a játék! Újra! Felmászik, ugrás,apa elkapja, nyakfújás, örülés! Így megy ez, az első tíz alkalmat még apa is élvezi, aztán kezdi kicsit unni. "Itt az ideje, hogy bevessem apai tekintélyemet", gondolja, nem tanulván semmit az elmúlt öt évből."Dorina, elég lesz!Apa fáradt, kicsit pihen", mondja erélyesen és...semmi nem történik. Ennyi erővel megpróbálhatná meggyőzni a napot, hogy ezután nyugaton keljen. Fikagombóc felmászik, apa elkapja, nyakfújás, örvendés.

50. alkalom: apa kezd egy kicsit hiperventillálni a sok fújástól, amit szédüléses rángásokkal fejez ki.

234. alkalom: apán, a sok fekvéstől fekélyek jelennek meg itt-ott, a kis természeti katasztrófa ugyanúgy élvezi a játékot. Felmászás, ugrás, fújás, nevetés.

512. alkalom: apán kezdenek megjelenni a súlyos vízhiány okozta sokk tünetei. Repülő piros szkunkokat vizionál és élénken bizonygatja a köldökében lakó manónak, hogy ő bizony egyenes ági Harry Potter leszármazott. Mászás, ugrás, fújás, kacagás.

1200. alkalom: apa feladná..haljon meg inkább, nem bírja! De ekkor rápillant az órára és érzi, van még fény, van még jó a világban! Indulni kell, kezdődik az edzés. Kicserepesedett, száraz ajkain kinyög egy szánalmas "Bocsánat, Dorina, de apának most edzésre kell mennie" mondatot, felkászálódik a kanapéról, ahová időközben,, szégyen, nem szégyen, nem volt más választása, maga alá piszkított és remegő térdekkel, összetörten elvánszorog edzésre, ahol érzi, hogy nagy verés várja, mégis boldog. És itt újra agyába villan, hogy biztos, hogy megőrült, ugyanis rádöbben, hogy semmire, legyen az pihenés, játék, akármi, nem cserélte volna el ezt a másfél órát.