Ébredés

Felébredt a kicsi, üvölt, mint egy kacagó hiéna, ahogy a torkán kifér!A nagy ébredezik!Apa, mint egy ninja, kecsesen, némán beszalad a gyerekszobába. Rémült, halálravált pillantást vet a nagyobbik ágyára, mert tudja, rettegi, hogy ha ő felébred, nincs több alvás, reggel hattól indulhat a nap.Ámde, ha a kicsit el tudja némítani, van még remény,
lehetséges lehet még egy fél óra szundi, igaz, csak olyan módon, hogy a csepp közben pihenget az arcán, mint a kultikus Nyolcadik utas:A Halál-ból az arctámadó, némileg megnehezítve ezzel a lélegzetvételt.
De nem baj, az is több, mint a semmi. Gondolkodás nélkül cselekszik, a kisebbik szónikus csapásmérőt elnémítja a cumival! Ez sikerült!!
Lassan, nagyon lassan, ágydeszka, padló ne nyikorduljon, emeli ki, közben könnyes, könyörgő szemmel nézi, ahogy a nagyobbik, domináns szörnyeteg lassan, álmosan nyitja ki a szemét
páni félelem uralkodik el szerencsétlen apán, aki töpreng! Egyik kezében a kicsi, a másikat elemi erővel szorítja ökölbe! 
Mi legyen? Már nyílik a szem, nyílik, mint Dante és Vergilius előtt a Pokol kapuja, fordul a test, megállíthatatlanul, ahogy egy hatalmas homokórán folyik könyörtelenül, megállíthatatlanul az idő.
A pánik nő, az apa szeméből a könnyek, mint sűrű záporeső, hullanak megállíthatatlanul. Ekkor egy hang szólal meg benne:
"Ne küzdj, nincs értelme. Nem miattuk, miattad. Ezért élsz". 
és innen tudja, nincs remény..kiengedi a levegőt és csendben, a halálra ítéltek csüggedtségével nézi végig, ahogy a nagy kinyitja a szemét, álmosan rátekint és már rohan is oda, hogy amúgy is összetört, elhasznált porhüvelyét még jobban meggyötörve, "Apaaa! JÓÓÓREGGELT! Csinálj nekem mézeds tejet!" felkiáltással a nyakába ugrik.